Fényárnyék

Tegnap moziban voltam és későn értem haza, ahhoz képest, hogy ma
korán kellett kelnem, de ráadásul amikor az órámat beállítottam, az
időt "elgondoltam" és így egy órával később keltem fel.
A pláne az, hogy nem is tudatosult, csak a Nyugatinál, hogy akkor én
most jól elkéstem ;) Persze "nyugtalanító" jelek voltak, egész úton:
1. jel: ahogy kifordultam az utcából (kb 2m) feltűnt, hogy a nap
mennyire süt és ha kocsival indultam volna, akkor bizony napszemüveg
is kellene arra a rövid szakaszra.
(a sztori alapja, hogy 5 helyett 6kor keltem és 5:37 helyett 6:37kor indultam)
2. jel: a buszon igen sokan voltak, egy hajnali buszúthoz képest, de
gondoltam, majd az iskolásokkal szeptembertől még többen lesznek 1
óra múlvai időpontban ..
3. jel: amikor a metróállomás lépcsőjén felmentem, ránéztem a
jegykiadó órájára és kerek óra volt (7:00) de csak arra gondoltam,
hogy nehogy a bolt kinyítása előtt érjek oda.
4. jel: a Nyugatinál a villamost vártam, amikor ránéztem az órára,
7:30 és megnyugodtam, hogy a bolt most nyit ki ... várjunk csak? a
bolt nem 6:30kor nyit? -tettem fel a kérdést! Dehogynem ... upsz,
akkor jól elnéztem az ébresztésbeállítást tegnap este és csak most jöttem
rá. A villamoson meg is néztem, hogyan állítottam be az órámat:
6:00 az 5:00 helyett ... oké, akkor ezt tegnap tényleg elnéztem ...
Persze, tegnap mozi után állítottam be az órát, és ez a mozi nem
hagyott kellemes emléket, inkább egy furcsa találkozás volt, ahol is
a lány, akivel elmentem "megszökött" a film vége előtt, mert neki fél
kilenckor találkozója volt valami kungfusokkal, és ő nem késik, ha
egyszer azt mondta ott lesz - ennyit értem ;))) - persze egy eléggé
zakkant csajszival találkoztam, de ezt csak akkor közölte, amikor már
a jegy is megvolt és az előadás előtt beszélgettünk: hogy ő két napja
van újra Pesten és eddig Kecskeméten volt 8 hónapja a barátjánál,
akivel 2 hónap "interregnum" után, végül szakított, de abban
reménykedett mégis magában, hogy a srác visszahívja és amúgy rohadtul
sajnálja magát, persze tudja, hogy nem kellene és amúgy is már a
"többiek - a kungfuról" szóltak neki, hogy lépjen végre! Előző nap ismertem meg,
amikor is a cseten rámkattintott és olyan kérdést tett fel 5.-nek,
amiből én meg azt gondoltam, hogy valami többet is akar; és akkor
sms-eztünk, és azt írta, hogy alszik és gondolkozik én meg azt, hogy
1 személyes találkozó úgyis kell egyszer, vagyis az pótolhatatlan és
akkor már azt írta, hogy menjünk moziba én meg megörültem! Aztán
olyat is írt, hogy legyen "varázsszó" ha nagyon nem jönnénk be; de
akkor azt ott ő nem mondta tegnap és tett egy utalást hogy még
kimondhatja, de akkor már a film jött hamarosan és nem is fogtam,
hogy ez hülyeség, mert ha nem mondta ki egyből, akkor többet már nem
teheti!! Aztán mielőtt lelépett volna, mert indulni ---itt telefonon
beszélgettem anyukámmal 30 percet --- kellett neki, kérdeztem:
"találkozunk még?" erre ezt felelte: "beszélünk még" és éreztem , nagyon legbelül, hogy
nem mond igazat, legalábbis hogy nem találkozunk többet és akkor még
jó éjszakát kívántam neki (bár ne tettem volna!!- de nem hallgattam
bensőmre) mert reggel aztán megkaptam, a
varázsszót és akkor mérges voltam rá és haragudtam is rá, hogy így
becsapott!! Aztán végül beláttam, hogy nem azért mert bennem volt a
hiba, hanem mert még önmagával sincs tisztában (persze, lehet hogy
bennem volt a hiba, de nem gondolom ezt nagyszázalékos
valószínűségnek) és persze mivel az az "elvem", hogy mindenkivel csak
addig van "kapcsolat" amig dolgom van vele, azt gondoltam, vele,
nyílván csak ennyi dolgunk volt.